forrás: www.ewow.hu
Night elf
Az árnyelf faj volt az egyik legelső emberszerű intelligencia Azerothvilágában, és az első mágiahasználó is. Több ezer évvel az Első Háború előtt fejlődtek ki, amikor is az ősi elfszerű faj megtalálta a bolygó egyetlen óriáskontinensének közepén helyezkedő Végtelen Forrást (Well of Eternity). Ez a hatalmas energiakitörés a Titánok műve volt, így akarták távozásuk után segíteni a planéta felvirágzását. Az elfek e forrás közelében telepedtek le, és hamarosan drasztikus fejlődésnek indultak, míg nem egy egységes civilizációt építette fel.
A korai árnyelf civilizáció társadalmában megjelentek a jómódú Előkelő (Highborne, saját nyelvükön Quel'dorei) csoport, akik -mint az a megnevezésükről sejthető- születési joguktól fogva kiváltságokkal rendelkeztek, és ennek egyik formája a mágia tanulmányozása volt. Ez az elit magáénak tudta a varázslás hatalmát, és élve a lehetőségeivel, korlátlanul kutathatták a Végtelen Forrás erejét. Ám pontosan a felelőtlen (vagy inkább mit sem sejtő) munkálkodásuk során felzavarták a mágia kényes egyensúlyát, amelyek hullámai eljutottak a Lángoló Légió(Burning Legion) ördögi vezéréhez, Sargerashoz, aki rögvest nekikezdett a fiatal bolygó lerohanását célzó terveket szövögetni.
Alig pár évtizeddel később, a troll Iker Birodalom (Twin Empire) aranykorában az árnyelfek megtámadták azok védelmi rendszereit és forrásait, mely végül a troll birodalmak széteséséhez vezetett. Ezután már semmi és senki nem állhatott a démoninvázió útjába, és az Előkelők királynője, Azshara végleg megtébolyult Sargeras hízelgő ígérgetéseitől, Azeroth újjáalakításáról szőtt közös terveiktől. Az árnyelf arisztokrácia központjában, Zin-Azsharivárosában sorba nyíltak a sötét kapuk az Örvénylő Éter (Twisting Nether) felől és egyre több és több démoni szolga jutott át a bolygóra, ezzel kezdetét véve az Ősök Háborújának (War of the Ancients).
Az árnyelfek rangban aluli képviselői, a többség egyre inkább elfordult Azshara királynőjüktől, hamarosan pedig fegyvert fogtak, hogy szembeszálljanak erdeiket és népüket veszélyeztető szörnyetegekkel szemben. A Kaldorei Ellenállás (Kaldorei Resistance) harcos hadosztályai és a Hold Őrség (Moonguard) mágusnemzettségei együttesen sem tudták felvenni a harcot, de segítségükre siettek a többi előfajok, mint a földemberek (earthen), a taurenek sőt, maguk a sárkányok és az árnyelf hiedelemvilágból ismert félistenségek is harcba szálltak a jövőért. Hosszú, sok véráldozattal járó küzdelmük után az ellenállásnak sikerült a hitvány előkelők erődjeit elfoglalni, majd magát Zin-Azsharit is. Három legendás hőssel az oldalukon pedig ellehetetlenítették a magából a Végtelen Forrásból merítő óriásportál elkészültét, és ezzel megakadályozták Sargeras személyes megjelenését. A háború utolsó perceiben viszont a több ezeréves varázskitörés kaotikus folyamatokon ment keresztül, majd egy hatalmas, a bolygót megrázó robbanás közepette megsemmisült.
A Megtörés (The Sundering) után Kalimdor óriáskontinens csaknem háromnegyede eltűnt vagy a víz alá süllyedt, ezzel pedig örökre kettészakította a világot. A katasztrófát túlélő árnyelfek a forrásból egy fiolányi erőt megőriztek, és a fennmaradt világ egyik legmagasabb csúcsán, a Hyjal hegy legtetején egy aprócska, de különleges magot ültettek el és locsoltak meg vele. A fa szempillantás alatt növekedésnek indult, pár percen belül pedig már a sárkányoknál is hatalmasabb óriásnövénnyé, ismertebb nevén világfává nőtt fel. Ezután elnevezték a fát Nordassil-nak, "a Mennyek Koronájának", hogy létével biztosítsa tovább az árnyelfek mágiaéhségét. A túlélő előkelők hamarosan kitaszítottként elhajóztak a másik világba, a későbbi Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms)felé.
Ezután az árnyelf faj mély csöndbe vegetált, nem törődve sem az Ork Hordával, sem a Keleti Királyságokban történt eseményekkel. Nyugalmas életük végét a Harmadik Háború hozta el, ekkor felébredtek hosszú hallgatásukból és újra szembeszálltak a Lángoló Légióval. A háború vége felé a harcok ismét Kalimdor északi részére koncentrálódottak és a Hyjal-hegyi csatával (Battle of Mount Hyjal), a démonok második vereségével fejeződött be. Az árnyelf erdők nagy részét a szörnyetegek felégették vagy romlásba taszították, ezért kénytelenek voltak tapasztalt druidáikkal egy új otthont alkotni, ez lett a második világfa, a Teldrassil, a "Föld Koronája", ahol megalapították az új fővárosukat is, Darnassust.
Világtól elvonultan élő Éj Elfek voltak az első faj amely megjelent Warcraft Világában. Ezek az árnyékban élő, halhatatlan lények voltak az elsők, akik megtanulták használni a mágiát, és hagyták elterjedni mindenütt a világon közel tíz ezer évvel a Warcraft I előtt. A Éj Elfek vakmerő mágiahasználata hozta először a világba a Lángoló Légiót (Burning Legion), és ez vezetett a két titáni faj első katasztrófális háborújához. A Éj Elfeknek éppen csak sikerült kiűzniük a Lángoló Légiót a világból, de csodálatos hazájuk összedőlt és elárasztotta a tenger. Ezidáig a Éj Elfek elzárták magukat a világ többi részétől és rejtve maradtak szent hegyük, a Hyjal tetején, sok ezer éven át. A Légió inváziója felrázta őket hosszú szunnyadásukból. Most újból érdekelté váltak a világ újraformálásában és első alkalommal szövetséget kötöttek más fajokkal, hogy Azeroth túlélését biztosítsák. Mint faj, a Éj Elfekre jellemző a becsületesség és megbízhatóság, de mégis nagyon bizalmatlanok a világ "egyszerűbb" fajaival szemben. Az éjjeli életmódjuk és a rejtegetett erejük sokszor kicsalja ugyanazt a bizalmatlanságot a halandó szomszédaikból.
Csoport: A Szövetség (The Alliance)
Játszható Kasztok:
Harcos (Warrior)
Vadász (Hunter)
Druida (Druid)
Pap (Priest)
Zsivány (Rogue)
Halállovag (Dead Knight)
Kezdő Helyszín: Teldrassil
Szülőváros: Darnassus
Hátas: Nightsaber (földi), Hippogryph (légi)
Nyelvek: Közös, Éj Elfek Nyelve
Faji Képességek:
-
Shadowmeld: Aktiváláskor harcon kívül mozdulatlannak kell lenni, így lopakodó módba lép
-
Quickness: Növeli a támadások elől való elugrás képességét
-
Wisp Spirit: Halottként Wispé változik így felgyorsul a mozgása
-
Nature Resistance: Növeli a természettel szembeni ellenálló képességet
További érdekességek:
-
Az árnyelf faj fővárosa a Harmadik Háború után növesztett gigászi fán, a Teldrassil lombjai közt megalapítottDarnassus.
-
Az árnyelf hátasa a kardfogú macska (sabercat).
-
Az árnyelf nyelve a darnassian.
-
Az árnyelf faj társadalmi alapját a természettel való harmonikus együttélés adja (ezen belül a druidizmus), és holdistennőjüknek, Elunenak hódolnak.
-
Az árnyelf építészeti stílus főleg a japán kultúrából vett mintákra épül: Rengeteg fametszetes pagodaszerű nyitott épület található városaikban, míg Teldrassil-ban akár a nagyobb "otthonfák" törzsére csavarodott feljárókon érhetik el odvas lakhelyeiket. Szembeötlő ugyanakkor a nagyobb városaikban épült görög márványépületek is, mint Elune holdtemploma.
-
Az árnyelf faj őse a kaldorei faj, akik az Ősök Háborújában a Végtelen Forrás (Well of Eternity) misztikus erejétől egyre intelligensebb lettek, és váltak Azeroth első emberszerű civilizációjává, mindazonáltal pontosan ők csalogatták ide a Lángoló Légió (Burning Legion) démonjait is.
-
Az árnyelf faj közismert természetszeretetének következtében sok tagjuk szövetkezett az amúgy ellenséges Hordából kivált taurenek képviselőivel is, hogy együttes erővel védelmezzék meg világukat.
-
Minden árnyelf városban vagy táborban az őrség minden esetben nő, ellentétben a vérelfekkel, ahol mindig férfi.
|